"A helyzet komoly volt. Nem kívánom senkinek, hogy átélje azt a zavarodott állapotot,
amin keresztülmentem. A családom teljes mértékben mellettem állt, nélkülük, azt
hiszem elbuktam volna. Nagyon örültünk, hogy a TÉR- Magánrendelő gyorsan
reagált a segítségkérésre. Megfelelő támogatást kaptunk, rendbe jöttem anélkül,
hogy kórházba kerültem volna. Lehet, hogy mások számára a kórházi körülmények
jelentik a biztonságot, nekünk a TÉR nyújtotta kezelés vált be."
- Zoltán
"2012-ben kellő mennyiségű egyetemi elfoglaltság és alváshiány következtében
pszichotikus problémák jelentkeztek nálam. A helyzet súlyossá vált, haza kellett
utaznom a szülővárosomba. A kórházi pszichiáter főorvos utasítását követően
ellátásban részesültem a zárt osztályon. Megfelelő gyógyszeres kezelés után
rehabilitációra küldtek a családom körébe. Pihentem, és fél év után visszatértem az
egyetemi képzésre. Minden rendben lévőnek tűnt.
Egy passzivált félévet be kellett pótolnom, majd a diplomázás előtt pár hónapig
dolgoztam is egy szállodában. 2015-ben a mesterképzésre is felvettek. Az életem úgy
tűnt, hogy megfelelő mederben folyik. Az esti egy tablettámat rendszeresen szedtem, a
visszaesésre nem is gondoltam, még álmomban sem. Diplomám átvétele után egy
bankban kezdtem el dolgozni. A stresszfaktor hirtelen növekedni kezdett.
2017 végén kezdtek jelentkezni a szuicid hajlam első hullámai. Egyre több gyógyszert
halmoztam fel, de csak gondolati síkon mozgott a dolog. A munkahelyváltás pont a
legjobbkor jött. Eltűntek a negatív gondolatok, a gyógyszer ugyanaz maradt. Ez azért
jelentős, mert én jeleztem egy szakembernek, hogy problémáim vannak. De ő nem
vette komolyan.
Pozitív hangulatú időszakom volt ezt követően. Számos barátot szereztem, rengeteg
kulturális eseményen, versenyen vettem részt. Sokat jártunk szórakozóhelyekre,
kocsmákba. És ugye ott illik inni. El is kezdtem sajnos. Fel sem tűnt, de egyre
gyakrabban, egyre többféle ital fogyott el. De jókat beszélgettünk, és én éjjelente még
kávéztam is. Ekkor kezdtem el kihagyogatni az esti gyógyszer szedését. Ez meg is
bosszulta magát.
2020 januárjától utólag visszagondolva már nem voltam önmagam. A munkámat
hevenyészve láttam el. A kirúgás gondolata is felmerült. Kapcsolatból kapcsolatba
ugráltam, és az ital mindennapos vendég lett. Ráadásul a covid sem volt jó hatással a
helyzetemre. Ekkor már szinte nem is szedtem a gyógyszert, mert élveztem, hogy pár
óra alvás után fitten ébredek. De ez csak önámítás volt.
Júniustól a szuicid késztetés nagyon erős volt. Már csak ekörül forgott minden
gondolatom. Rendszertelenül éltem, ritkán tisztálkodtam, nem váltottam ruhát. Kezdett
megszakadni a kapcsolatom a realitással. És annyi év után újra kezdtem hallani a
hangokat. De nem ismertem fel a veszélyt időben. Nem fordultam orvoshoz, mert nem
is gondoltam, hogy beteg vagyok. Átvert az agyam. Ismét.
Augusztus 8-án következett be a katasztrófa. Egy marék gyógyszer, és négy búcsúlevél
mellett hajnalban lefeküdtem. Abban a tudatban, hogy nem ébredek fel többé. De az
édesanyám, és a mentők, tűzoltók segítségének köszönhetően megmenekültem. Ismét
kórházba kerültem, de most csupán egy napra. Szigorú szülői felügyelet mellett végleg
hazaköltöztem a családomhoz.
És ekkor kerültem kapcsolatba a TÉR-rel. A lehető legjobb megoldás volt. Szakszerű
segítségét, pszichoterápiás ellátást, korszerű gyógyszereket kaptam. És kapok is mind a
mai napig. Az alkoholt immár több mint két éve végleg letettem. A munkahelyemet is
sikeresen megtartottam, megbecsült munkaerővé váltam. Mindenkinek, akinek
bármilyen lelki eredetű problémája van, és szeretne vele megbirkózni, annak egy szó a
megoldás: TÉR; Terápia és Rehabilitáció."
- Márk
"2020 nyarán kezdődött, ekkor 16 éves voltam. Valami megváltozott, napjaimat
egyre nehezebben tudtam eltölteni. Hatalmas ürességet, mély, gyötrő fájdalmat
éreztem folyamatosan.
Párkapcsolatban kerestem enyhülést. Kényszeresen kapaszkodtam egy fiúba az
együttléteinkben boldogságot keresve, képtelen voltam nélküle létezni, ha nem
volt mellettem, kiborultam, sírtam. Minél jobban szorítottam volna magamhoz,
ő annál jobban menekült, végül szakított velem. Ez lesokkolt. Fájdalmamat
alkohollal és egyéb más káros szenvedéllyel csitítottam. Természetesen ez sem
volt megoldás, de így élhetőbbnek éreztem a napjaimat. Nem volt étvágyam,
csak alkoholt ittam, kratomot és fűvet használtam. Lefogytam teljesen, a helyzet
fokozatosan csak rosszabb lett.
Egyre gyakrabban és intenzívebben kezdtem az öngyilkosság gondolatával
foglalkozni, vagdostam magam, hogy lelki fájdalmaimat enyhítsem. Nem
tudtam aludni, éjszaka gyötrő érzésekre ébredtem. Frontint kaptam, ami
kezdetben segített, de aztán hatástalannak bizonyult. Úgy éreztem teljesen
ráfüggök.
2021 tavaszával megkezdődtek a rohamok, amik sorjában értek el. Volt, hogy
egy nap vagy tíz erős légszomj, mélyről jövő sírás, szétesés is elért. A COVID
járvánnyal járó cirkusz is kikészített, a családi terheket sem bírtam tovább.
Édesanyám a háziovostól kért segítséget, aki Kaposvárra a
Gyermekpszichiátriára irányított. Sajnos a pszichiáter hölgy nem rendelt, így
egy pszichológusnővel beszélgettem. Támogatni próbált, de úgy éreztem nem
segít, jobban összetörtem, nem láttam lehetőséget gyógyulásra.
Ez nap nagynéném, akivel mindig is jó kapcsolatban voltunk, megelégelte a
dolgot, és lépéseket tett a javulásom érdekében. Ő volt a családban az egyetlen,
aki megértette, hogy mi zajlik bennem és nem úgy reagálta le a helyzetet, hogy
„Kapsz két nagy pofont és nem leszel depressziós”. Ő látta, hogy beteg vagyok,
egyedül már nem tudom megoldani problémáimat és a családom sem tud már
többet tenni értem.
Felkereste a magánrendelő pszichiáterét. Féltem, hogy elutasító lesz majd
velem. Féltem, hogy nem gondolja komolyan bajomat, hanem felfogja egy
tinédzser hisztinek. De nem így lett, tartalmas és tanuló beszélgetéseim voltak
vele. Már az első alkalommal beállított nekem olyan gyógyszereket, amelyek a
gyógyulásom kezdetét jelentették. Leállított a függőséget okozó szerekről.
Kivétel a dohányzás, de már erre is büszke voltam, hogy meg tudtam a többit
állni. Édesanyámat is bevonta a kezelésembe, kezdetben együtt, később úgy
tudom néhány alkalommal vele is foglalkozott külön. Nagynéném, barátnőim
továbbra is támogattak, erre is szükségem volt.
A terápia, a beszélgetések tartalmasak, mélyek voltak, segített a múltam
feldolgozásának elindításában. Kisgyermek koromban tanúja voltam édesapám
hangulatingadozásainak, alkolizálásának, amitől az egész család szenvedett.
Próbálkozott, részt vett elvonón, de végül öngyilkosságot követett el. Rengeteg
feldolgozatlan emlék motoszkált bennem, a volt páromhoz is sok fájdalmas
emlék köthető.
A hosszú beszélgetések után legyőzöttnek látom múltam fájdalmát, volt páromra
és apára is szép emlékekkel gondolok vissza. Képes vagyok megélni a jelent.
A terápián a jövőmön is gondolkozunk, segít tisztán látni. Sok mindent
köszönhetek Doktor Úrnak. Egy életet mentett meg. Megtanultam, hogy nem
szégyen segítséget kérni, nem félek elmondani a legsötétebb gondolataimat sem,
mert tudom, hogy megért, és választ ad rá.
Bipoláris depresszióban szenvedek, mai napig megingok, nagyon hosszú utat
tettem meg rengeteg fájdalmas nappal, de most mondhatni stabil a helyzet.
Mindez nem csak a gyógyszereknek és a terápiának köszönhető. Hanem
önmagam fejlesztésének is! Hiszek magamban, hiszem, hogy megerősödtem.
Közben valamit megtanultam, az az, hogy: nem ciki segítséget kérni!"
- Csilla
"A történetem egy hosszantartó nem alvással kezdődött, ami sajnos egy súlyos depresszióval párosult. Kezdetben nem mertem, szégyeltem segítséget kérni, de beláttam, hogy egyedül nem megy, elkezdtem alkalomszerűen pszichológushoz járni.
Sajnos később még mélyebbre csúsztam, végül idegösszeomlást kaptam. Hetekig tehetetlen voltam, fogytam, nem aludtam. Visszatekintve elértem a mélypontot, ebben az állapotban jutottam el a TÉR-Magánrendelőbe, pszichiátertől kaptam segítséget.
A gyógyszeres kezelés, amitől annyira tartottam végül sokat segített. Ennek már lassan egy éve, a mai napig is megyek konzultációra, melyeknek minden pillanata megnyugvás, megerősítés, fejlődés számomra.
Ha esetleg valaki hasonló cipőben jár, nagyon szívesen segítek tanáccsal, illetve bátran ajánlom a TÉR-Magánrendelőt és Doktor Urat. Megjártam a poklot, de a gyógyszeres kezelés, pszichoterápia és a családom maximális támogatása mellett leküzdöttem a betegséget."
- Géza
"Néhány évvel ezelőttig teljesen normális, boldog, rendezett életet éltem. Aztán az események mintha hirtelen felgyorsultak volna, sajnos nagyon rossz irányt vettek. Igaz, ebben nagy szerepet játszott a COVID járvány okozta bezártság is. Az addigi stabil, kiszámítható élet eltűnt, felváltotta a bizonytalanság, a káosz és a szorongás.
Az állapotom egyre súlyosabbra fordult, kétségbeesetten kerestem, kértem segítséget, de sajnos a betegségemet nem ismerték fel, nem megfelelő tanácsokat kaptam. A nem szakorvos által felírt gyógyszerek szedése, pánikrohamok, fel nem ismert pszichés állapot, hetekig tartó nem alvás után kerültem a TÉR-Magánrendelőbe egy hozzáértő ismerősöm ajánlásával.
A Doktor Úr első alkalommal pontosan diagnosztizálta az állapotomat, ezután megkezdődött a terápia a kezelő csapattal. Kezdetektől fogva bíztatva, a gyógyulás reményébe vetett hittel, célirányos, szakszerű terápiában volt részem. Ezzel egyidejűleg az endokrinológiai problémámat is szakorvos kezelte. Egyre jobb eredményeket értem el mindkét szinten. Kellett hozzá a bizalom, a szakértelem és az együttműködés.
Megjegyzem, ha a folyamat elején időben felismerésre kerül az állapotom oka, talán nem fordult volna ilyen rosszra a helyzet. Az utolsó erőmmel, az utolsó előtti pillanatban kerültem a pszichiáter szakorvoshoz, így sikerült a teljes összeomlást és a kórházi kezelést kivédeni. Hosszú távú terápia eredményeként, egy-két év, amelyből már az első hat hónap után visszakaptam önmagam, fokozatosan történő gyógyszerelhagyás után mára teljesen gyógyszermentesnek mondhatom magam.
Ezeket a sorokat óvatosan fogalmazom meg, mert tudom, hogy szerencsés vagyok. Más sorstársaimnak hosszú távon kell alkalmazniuk a gyógyszereket, hogy fenntartsák a kialakult jó állapotot és tovább fejlődjenek. Szakszerű utógondozásban van részem, közös célunk a visszaesés elkerülése. A legkisebb megingás esetén is bizalommal fordulhatok a terápiás csapathoz. Ez biztonságot ad nekem. Tiszta szívből ajánlom a TÉR-Magánrendelőt a bajba jutott embereknek. "
- Krisztina
Keressen bennünket bizalommal!
Ha hozzátartozóként családtagja tehetetlenségét szemléli és szeretné őt
professzionális keretek között segíteni a megoldás megtalálásában, kérjen
kollegáinktól támogatást!
