Több, mint húsz éve gyakorlom segítői hivatásomat a mentális egészségügyi és szociális ellátórendszer kereszteződéseiben. Munkáim során több egészségügyi és pszichoszociális intézményben megfordultam, pszichiátriai rehabilitációs szolgáltatások bevezetésében vállaltam szakmai és vezető, koordinációs feladatokat.
Pályakezdőként az egészségügyben kezdtem dolgozni. Itt egy erősen hierarchikus világot
ismertem meg, ahol a szakmai tudás és a szakemberek személyisége, hivatástudata különböző
arányokkal volt jelen.
Felismertem, hogy mennyire egyedül érezhetjük magunkat a munkánk
során, mennyi ventillációs felület képződhet a mindennapokban, amelyek gyakran az
elfojtásba vesznek és mentális problémaként jelennek meg.
Számomra, tanácsadó segítő szakemberként, szupervízorként szakmai alapelem az empátia, a
nonverbális jelek értelmezési képessége, a másik működési módjának lehetséges okainak
megértése. Az ítélkezésmentes megközelítésen keresztül értelmeződik az empátia, lehetővé
téve hogy adott helyzetben a másikat, a hozzánk fordulókat látjuk a saját valódi érzéseivel.
Szupervízorként hiszek a reflektív tanulásban, abban, hogy kérdések és reflexiók mentén
újabb látásmódokat megtapasztalva léphet valaki előrébb, értheti meg jobban önmagát,
nyerheti vissza a korábbi, jól megélt állapotát nehéz élethelyzetek után is.
Pszichiátriai betegekkel foglalkozva az egyéni támogatás, fejlesztés, elfogadás mellett láttam
rá arra, hogy a segítői, tanácsadói helyzetben bizalmon alapuló személyes támogatás zajlik, de
hogy mennyire fontos a minket körülvevő team, az interprofesszionális kollegiális
együttműködés. Fontosnak tartom a szakmai együttműködésekben rejlő többlet tudást,
hatékonyságot, amit itt a TÉR magánrendelőben nagyszerű szakmaiság mellett végezhetek.
Kollégáimmal, kölcsönös szakmai igénnyel támogatjuk egymást, gondolkodunk közösen,
ezzel is segítjük a hozzánk fordulók felépülését.
